A Tábor.

Nem véletlen a cím, hisz már több mint egy évtizede minden nyaram utolsó heteit a maradéki anyanyelvápoló táborban töltöm. Oktatóként egyre nagyobb örömmel járok ki, hisz látom a folyamatos fejlődést, egyre bőségesebb megújulást és ha visszaemlékezem, hogy milyen feltételek között zajlott egy évtizede a tábor, magam is, aki látta a fejlődést, ledöbbenek rajta, honnan hova jutott.

Idén sem volt ez másképp. Rendkívül tartalmas három napot töltöttem a Maradéki Református Egyház és a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület által szervezett anyanyelvápoló táborban. A tábor igei alkalommal kezdődött, a résztvevő gyerekek, mind az ötvenen összegyűltek a templomban, ahol a tábor szervezői köszöntötték őket és egy közös imával kezdetét is vette a játék és a tanulás. Minden korcsoport számára akadt megfelelő program. Az ovisokkal Kovács Hargita és Kiss Júlia dolgoztak, az iskolás csoportokat Halász Dániel, Kovács Csaba, Halász-Sándor Gyöngyvér vezették. A nap áhítattal kezdődött, ahol a gyerekek bibliaismeretüket bővítették, ezt követően pedig a csoportvezetők fejlesztő játékokkal gyarapították a gyermekek anyanyelvi tudását. Persze bőven akadt idő a játékra, barátkozásra is.

Jómagam, ahogy ezt már több mint egy évtizede teszem, nyelvi játékokat csináltam a gyerekekkel. Nyelvtörőket, verseket tanultunk, amikkel szókincsüket igyekeztem gyarapítani. Mindezt ötvözve koncentrációs gyakorlatokkal és készségfejlesztő játékokkal, hisz nem csak az anyanyelv iránti szeretet valamint a szókincsbővítés a cél, hanem hogy minél áthatóbb tudást adjak a gyermekek tarsolyába, amellyel aztán könnyebben tudnak majd érvényesülni a jövőben.

Rendkívül fontos és a tábor egyik alappillére az is, hogy a gyermekekben olyan értékrend alakuljon ki, ami által biztos lábakon tudnak állni és önmagukat építeni. A keresztyén értékek, amelyeket a tábor átad a gyermekeknek, biztosítja ezt.

Ha visszaemlékszem arra, hogy régebben a templomfal árnyékában guggolva zajlottak a foglalkozások, a Maradéki Református Egyház udvarában felépített épület, ami ma a foglalkozások helyszínét biztosítja, nemcsak mérföldkő, de bizonyítéka is annak, hogy a hit, az összefogás, a közös gondolkodás, a kitartó munka képes visszafordítani egy olyan folyamatot, ami sokak számára egy évtizede még reménytelennek bizonyult. És e bizonyítékot mi sem erősítheti meg jobban, mint az egyre több magyarul csevegő gyermek a templom udvarában.

Molnár Róbert

színész-bábművész